Figyelem, némi túlzás a humor kedvéért lehet, hogy fellelhető benne, vagy mégsem?
Az igazság az, hogy a szuperérzékenyek egyik legkedveltebb ünnepe a Karácsony. Legalábbis ami a meghitt, illatokkal és fényekkel megtűzdelt bensőséges hangulatot illeti.
Más oldalról viszont: RÉMÁLOM!
Bizony nagy feladatok elé állít minket az ünnep!
Az első és egyben legnagyobb kihívás az maga az ünneppel járó embertömeg, ami a karácsony közeledtével özönlik mindenütt, mint valami hömpölygő áradat.
Csak jönnek, és jönnek. Sokan vannak, hemzsegnek, tolakodnak, ingerültek stb.stb. Legszívesebben azonnal sarkon fordulnánk, és futnánk haza előlük otthonunk biztonságába.
Kitartásunknak hála, azért általában sikerül valahogy keresztül verekedni magunkat ezen a kihíváson. Így miután ezt túléltük, és megküzdöttünk hőn áhított ajándékainkért, akkor ott vannak az otthoni teendők.
Ők is túl sokan vannak
(azt hiszem semmilyen formában nem szeretjük a tömeget
)
Mi pedig hajlamosak vagyunk túl komolyan venni a dolgokat.
- ablakpucolás,
- takarítás,
- öt fogásos menü,
- meg sütemények,
- meg mézeskalács sütés a gyerekekkel,
- titkos fa állítás,
- meg "minden is"…
Na, pont ez a „minden is” csinál ki bennünket.
Túl sok mindent „kell” egyszerre csinálni. Akarjuk, mert lelkiismeretesek vagyunk, és becsülettel fel akarunk készülni az ünnepre, ugyanakkor ezt a nyomást nem bírjuk, valljuk be. Így tulajdonképpen nem is marad más lehetőségünk mint felőrlődni ebben a tébolyban.
Garantáltan feszültek és idegesek leszünk, a sok feladat meg úgysem lesz kész, a gyerekek csak pislognak, hogy miért kiabál már megint ez a perszóna...
Szóval nem nyertünk semmit, de lelki békénket tutira elveszítettük.
Ha olyan naaaagyon-nagyon ügyesek vagyunk, hogy még ezt is ép ésszel túléltük és sikerült az ünnepi ebédhez/vacsorához cuki mosolyt is varázsolni máris túlszárnyaltuk önmagunkat. Szóval gratulálok, ha idáig kiegyensúlyozott és átszellemült hangulatban eljutottál.
Ekkor jön viszont a feketeleves.
A klassz kis rokonlátogatás.
Szépen sorban egyik házikótól a másikig, az utazások alatt nyűglődő gyermekekkel, emberek garmada néhány nap/óra leforgása alatt, mindenki hangos, jövünk megyünk, még ki sem hűlt a kabátunk már vesszük is újra nyakunkba: nincs idő a beszélgetésekben elmélyülni, nincs idő regenerálódni.
Visszük becsülettel a kis ajándékainkat miközben legszívesebben a karácsonyfa előtt takaróba burkolózva, a fények csillogásába merülve elmélkednénk a lélek nagy dolgairól.
Ehelyett elcsigázottan, fáradtan, kimerülten és feszülten érkezünk haza a pocaktömő körútról. Az idilli karácsonyi hangulat meg valahol útközben a köddel eggyé vált.
Van azért jó hírem is.
Van mód hogy tegyünk a fenti nehézségek ellen.
Lehet, hogy néhány módszert már Te magad is bevetsz, mert ösztönösen érzed mi a jó Neked.
Lássuk:
1. Jóval Karácsony előtt próbálj meg mindent beszerezni, hogy amikor a legtöbben útnak indulnak, Te otthon süthesd a mézeskalácsot karácsonyi dalokat hallgatva.
2. Ez még az elsőnél is jobb: rendeld házhoz, amire szükséged van! Tudom a szállítási költség... Megmondom őszintén én is mindig aggodalmaskodom emiatt, de ha belegondolok, hogy mennyi idő míg elutazom a kiszemelt termékért, mennyi energia, és persze ugyanúgy költség is (a benzin vagy a busz sincs ingyen, az idődről nem is beszélve), már nem is hangzik olyan rosszul a dolog.
3. Nos, az otthoni feladatok: ezt bizony Te magad egy huszárvágással el tudod intézni, egyszerűen úgy, hogy eldöntöd nem kell hogy "minden is" kész legyen Karácsonyig. Ezt nagyon határozottan el kell dönteni. Nem az a lényeg hogy minden kész legyen, hanem hogy jól érezd magad.
- Az ablakodhoz úgysem kerül olyan közel senki, (hacsak nem mérgedben sarokba állítottad az illetőt
) hogy megmondja nem pucoltad meg, - az ötfogásos menüt úgysem tudja a család megenni,
- a pókhálók sem fognak reklamálni, hogy nem szedted le őket,
- a nappaliban az éjszakai titkos faállítástól úgyis megint kosz lesz,
- az ajtókat letörölheted januárban is,
- a szennyes kosár sem csak üresen hajlandó a fürdőben álldogálni Karácsonykor...
Szóval nyugodtan ki lehet hagyni néhány feladatot a listáról.
Higgyétek el mindenféle csillivilli nélkül is lesz karácsony. A gyerekek ugyanúgy örülnek majd, a fa ugyanolyan szépen csillog, és meghittséget sugároz majd. Az egyetlen különbség az lesz, hogy nyugodtabb és kipihentebb leszel.
4. A vendégség/vendégsereg.
Bizony itt meg kell tanulnod nemet mondani, vagy legalább bizonyos rokonlátogatásokat későbbre halasztani. Nem fontos mindenhova ez alatt a néhány nap alatt odaérni.
Tudom, hogy sok helyen elvárás, hogy nehéz, vagy nem lehet nemet mondani, (nálunk is van ilyen) de ahol csak lehetséges próbáljátok meg januárra halasztani.
Legyen az ünnep Ünnep, ne rohanás. Főleg nem Neked, akinek lelkileg nagyon is felemelő és meghitt időszak lenne, csak épp megélni nincs időd a fentiek miatt.
Úgyhogy bátorítalak, hogy próbálj meg kiállni magadért és egy picit hátrébb sorolni a mindenkinek megfelelni akarás kényszerű késztetését. Nem könnyű, tudom, de biztos vagyok benne hogy hasznodra válik.
Mit tehetsz még?
Szerintem ösztönből is tudod már mi az, ami segít ellazulni, megélni a pillanatokat.
Illatok, gyertyák, zenék, fények... Imádod őket nem igaz? Hisz nálad intenzívebben nem igen éli meg senki ezeket a csodás örömöket. Használd őket, és érezd minden porcikáddal.
Remélem találtál legalább egy-két hasznos tippet nálam, hogy nyugodtabban készülhess az Ünnepekre.
Békés és stresszmentes készülődést Neked!
Betti